icon Földrengések Magnitúdója


Idézve a Nehéz Idők ajánlott könyveinek listájáról - Béke az elmében egy földrengések sújtotta országban (Peace of Mind in Earthquake Country, by Peter Yanev) - leírja, hogy lehet mérni a földrengést tudományos módon.

Még napjainkban sem lehet azt mondani, hogy a földrengések okait teljesen értjük. De van már elegendő geológiai bizonyítéka a tudósoknak, hogy arra következtessenek, hogy a rengések azon erők egyensúlyának a felborulásának hatásai, melyek a Föld képlékeny magján lebegő, folyamatosan mozgó kőzetlemezek ütközése során keletkeznek. Ez a kontinensvándorlás, a lemeztektonika elmélete, melyet alátámaszt, hogy a földkéreg szárazföldi része valaha egyetlen kontinensbe tömörült, egy szuperkontinensbe (Pangea - a ford. megj.). Ahogy ez a néhány lemez találkozik és ütközik szerte a földgolyón - durván a kontinensek és óceánok találkozásánál - okozva szigetek és hegységek kiemelkedését, szárazföldek felbukkanását vagy tengerbe süllyedését, vulkánkitöréseket és a lemez súrlódásainak kiegyenlítődését, amit mi földrengésként ismerünk.

A lemez sziklás peremeinek van bizonyos mértékű rugalmassága, ennél fogva próbálják megtartani a pozíciójukat a szélek mentén. A törésvonal darabjai évekig, évtizedekig vagy akár évszázadokig így a helyükön maradnak, óriási nyomás alatt. Végül, amikor a felgyülemlő feszültség meghaladja a súrlódási erőt - amely a lemez darabjait összeköti és megakadályozza természetes elmozdulásukat -, a törésvonal két oldala mentén a megfeszült kőzetlemezek hirtelen robbanásszerűen elcsúsznak, mely egy új egyensúlyi pozíciót hoz létre a szemben lévő lemezek között. Ez a csúszás idézheti elő a rengések sorozatát, amelyek rázzák, néha eltörik a Föld felszínét és elmozdíthatják a két oldalt a törésvonalnál néhány arasszal mind vízszintesen, mind függőlegesen.

A földrengés mélysége szorosan összefügg pusztító képességével; mert a mélyebb rengések hullámai általában elnyelődnek, ahogy a felszín felé haladnak és így az épületekre nézve kevésbé pusztítóak. Másrészt a mélyben fókuszált rengések sokkal nagyobb területet érintenek. A sekély centrumú rengések kisebb területen érezhetőek, ezért élesebbek és gyakran pusztítóbbak.

Amikor a törésvonalak mentén felgyülemlett feszültségek földrengések formájában csillapodnak le, a legnagyobb intenzitású rengéshullámok a törésvonalak mentén érezhetőek, az elcsúszáshoz legközelebbi pontban. Azonban a törésvonal hosszának jelentős részét is érintheti a földrengés, így pusztító rengések előfordulhatnak a törésvonalak mentén, az epicentrumtól sok kilométer távolságba mindkét oldalon. Ráadásul a rengéshullámok szétterjednek a törésvonalaktól, mint a vízbe dobott kavics keltette hullámok, így jelentős rengés és kár érhet 30 vagy még több kilométerre elhelyezkedő területeket a törésvonal mindkét oldalán. Az intenzitás természetesen mindig csökken a távolsággal, de egy labilis, erősen vibráló talaj sok kilométerre a törésvonaltól nagyobb károkat okozhat, mint a kemény, sziklás geológiai formáció, amely csak pár száz méterre van a földrengés központjától (ugyanis a puha, laza szerkezetű talaj felerősíti a rengéseket, a kemény talaj viszont kisebb elmozdulásra képes csak - a ford. megj.)

A földrengések magnitúdóját, a rengések által felszabaduló energiát eredetileg Charles F. Richter, a Kaliforniai Műszaki Egyetem (CalTech) professzora definiálta 1935-ben, Pasadena-ban (mivel ez egy logaritmikus skála, egy egységnyi különbség a skálán tízszeres energiakülönbséget jelent, tehát pl. a 7-es erősségű a 6-osnál tízszer nagyobb - a szerk. megj.). A Módosított Mercalli (MM) intenzitás skála az egyik leggyakrabban használt skála az Egyesült Államokban. Az MM skála által felvehető értékeket római számokkal jelölik I-től XII-ig, minden számhoz tartozik egy leírás a földrengés hatásairól és egyéb következményiről.

A Richter-skálán a 7-es megegyezik az MM skála IX-X fokával - egy erős, pusztító földrengéssel. Peter Yanev így írja ezt le:

A pánik általános. Belső sérülések várhatóak a speciálisan földrengés-állóra tervezett épületekben. A jól megépített közönséges épületek súlyos károkat szenvednek, részben leomlanak; a vázas épületek kimozdulnak a függőlegesből vagy elmozdulnak az alapjuktól. A nem megerősített tégla épületek összeomlanak. A föld láthatóan megreped, néhány földalatti cső eltörik. A víztározók súlyos károkat szenvednek. A legtöbb tégla és sok vázas épület megsemmisül. A különleges földrengés-álló épületek komoly károkat szenvednek. Néhány jól épített híd leszakad, a gátak, töltések súlyosan károsodnak. A rengés nagy földcsuszamlásokat okoz. A víz "kilöttyen" a csatornák, folyók, tavak medréből. A homok és az iszap vízszintesen elmozdul a tengerparton és a síkságokon. A sínek enyhén elgörbülnek. Sok földalatti cső és vezeték eltörik.

A Richter-skála 8-as és 9-es foka megegyezik a MM skála XI-XII-vel - egy hatalmas erejű földrengéssel. Peter Yanev ezt írja erről:

Nagyon kevés (ha marad egyáltalán) téglaépület marad állva. Más épületek súlyosan károsodnak. Széles repedések, beomlások, elcsúszások fedezhetőek fel a nedves vagy laza talajon. A földalatti vezetékek teljesen használhatatlanok. A sínek erősen elgörbülnek. A károsodás totális, gyakorlatilag mindenfajta épület súlyosan sérült vagy megsemmisült. A rengéshullámok láthatóak a föld felszínén, a nedves vagy laza talajok széthányódnak. A nehéz tárgyak felrepülnek, nagy sziklák mozdulnak ki a helyükről.